Rengeteg méltatlankodó és még több elalélt szöveget olvastam a csíksomlyói búcsú jelenéről a napokban, így pünkösd táján. Azt, hogy a politikai giccs és manipuláció rátelepedett az egyházi eseményre sokan most veszik észre, sokan most sem. Pedig a hatalomátvételnek, kisajátításnak hosszas története van. Többen foglalkoztak ezekkel a jelenségekkel, tudományos igénnyel is.  Mindenkinek ajánlom például a Feischmidt Margit által szerkesztett Erdély (de)konstrukciók című kötetet. Általánosabb, és előre haladó vita mégsem alakult ki. Talán azért sem, mert nincs medre az egyházi és közéleti viták közös megbeszélésének. Nincsenek közelítő fogalmak, szempontok. Vagy az elutasítás, vagy az azonosulás működik, semmiképp sem a reflexió.  Deák Dániellel eredetileg a reformteológia, a Vatikán és a magyar katolikus egyház viszonyáról szerettem volna beszélgetni, annak a sorozatnak a keretében, amelyet az egyház-közélet újragondolásának szántunk a Marosvásárhelyi Rádióban (ennek keretében: az evangélikus Kötőszó blog-interjú , a katolikus Szemlélek blogról itt , az ortodox és a katolikus egyház viszonyáról itt lehet hallani). De nagyon hamar Csíksomlyóra terelődött a beszélgetés. Arra, hogy hogyan értelmezhető mondjuk teológiailag a magyar államfő részvétele a búcsún, vagy arra, hogy a "zarándokvonatot" a magyar katolikus egyházi elöljárók hogy indították útnak.

És így szól a katolikus szempontok szerint megfogalmazott kritika.