Egy héttel karácsony előtt, egy disznóvágás utáni délután 20-25 részeg férfi megjelenik egy székelyföldi falu udvarán, Kecseten. A tanyasi házban egyedül élő nőt kikergetik a három gyerekével a szabadba, majd arra kényszerítik őket, hogy végig nézzék, hogy dózerolják le traktorokkal az otthonukat. Három órán át tart az őrjöngés, kő kövön nem marad. Végül a gyerekeket és az anyát végigverik a falun - aztán pedig szervezetten megtesznek mindent, hogy a történteket, ideértve az áldozatokat láthatatlanná tegyék. 

Erről írtam riportot a 168 óra oldalán működő Krízis zóna rovatunkba noha az eset után több újsághír és riport is megjelent az ügyről. Én kivártam, mert egyrészt gyanús volt az, ami a sajtóban megjelent, másrészt helyi források jelentkeztek, és úgy tűnt, fontos, hogy felszínre jöjjenek a még el nem mondott, vagy szándékosan elhallgattatott információk. Fontos volt, hogy a szóbajöhető összes helyszínt alaposan be lehessen járni, a szóbajöhető összes szemtanút, forrást meg lehessen hallgatni.

Szimptomatikus, ahogy a média az ügyet kezelte:

- a megjelent riportok, hírek egyikében sem szólalt meg a sértett család. (Nehezen is szólalhatott volna meg, hiszen őket a hegyekbe, nehezebben elérhető területre vitték)

- a megjelent anyagok mindegyike arról szólt, hogy nincs ügy, illetve az ügy le van zárva. Senki sem kérdezte azonban erről meg a rendőrséget, hogy tényleg így van-e, így az sem derült ki, hogy nagyon is folyik a nyomozás, és hamarosan ügyészségi szakaszba lép.

- senki sem írt az áldozatok valós családi állapotáról, életkoráról, adminisztratív helyzetéről. Így a sajtóban megjelenhetett, hogy: illegális beköltözők ellen fordult a népharag (holott negyven éve ebben a faluban élt az anya). hogy garázdálkozó maffiával számoltak le (holott nem volt maffia, egyetlen nő és kiskorú gyerekeit ért bántalmazás), hogy tulajdonképpen a gyerekek által elkövetett rablás és egy nyolc éve elkövetett nemi erőszak miatt történt megtorlás (holott a gyerekek életkoruknál fogva sem lehettek a nemi erőszak elkövetői, amely nemi erőszaknak ehhez az esethez semmi köze)

- a megjelent sajtóanyagokban  nincs szó: a térségben folyó, helyi vállalkozók között kialakult üzleti leszámolásokról, telekspekulációkról - amelyek történetesen épp ezt az így "megtisztított", "felszabadított" telket érintik,

A teljes sztori a 168 órás riportból követhető. Ám túl a krízis zóna-rovatban megjelent eseten szeretném felhívni a figyelmet néhány összefüggésre, amely Erdélyben, és Magyarországon is megfontolandó. Az utóbbi években új típusú erőszak-formák, erőszak-szervezetek jelennek meg kisvárosi, falusi szinten Erdélyben és a vidéki Magyarországon is. Közvetlen közelemben most két nagyobb ilyen horderejű ügy van, a tavalyi évben Gyergyószentmiklós híresült el egy ottani gyújtogatás miatt (Riportom errőo: Gyergyószentmiklós - nem népharag) s most Kecseten nagyon hasonló jelenségekkel szembesülünk.

Például azzal, hogy

- egy gazdasági-érdek csoport igyekszik kiterjeszteni a kontrollját a teljes közösségre. 

- a hatalma demonsrációjához nyilvános erőszakhoz, megszégyenítéshez folyamodik (gyújtogatás, verekedés,  felvonulás)

- militarizált csoportok bukkannak fel (ilyen csoportokként emlegetik a "polgárőröket","hagyományőrzőket", "motoros-klubokat", "dzsippeseket", "quadosokat" - noha nem minden polgárőr, hagyományőrző, motoros, dzsipes és quados része az ilyen szerveződéseknek, eljárásoknak)

- az érdekszövetség a teljes népesség nevében cselekszik, magára érdekvédőként hivatkozik (Erdélyben ez különösen hatékony: hiszen itt a "kisebbségi érdekvédelemnek" évtizedes hagyománya, kontextusa van)

- kiválaszt egy jól izolálható csoportot, akikkel szemben mobilizálhatnak (így lesznek ezek a konfliktusok "roma ügyekké" - noha az esetek többségében maffialeszámolást, érdekellentéteket, telekspekulációkat, üzleti tranzakciókat láthatunk)

A helyiek ezt a "patrónok (főnökök) hatalmának" nevezik ezt a folyamatot, amely kiteljesedőben van. Most ott tartunk, hogy a fizikai erőszak megszervezésének van már gyakorlata, bejáratott módjai, elérhető eszközei. A politikai infiltrálódás megkezdődött, de hivatalos politikai támogatást, kapcsolattartást még nyíltan nem vállalja fel senki. A háttérben, az összekacsintás szintjén azonban lehet látni, mely önkormányzatoknál "vevő" a helyi hatalom az így szerveződő erőke. A rendőrség, karhatalom óvatos, kivár. Eljárnak, nyomoznak: lassan és kivárva.

A közösségek, amelyekben és amelyeknek a nevében ez a típusú erőszak történik: fél, és pontosan felméri, hogy új típusú irányítás zajlik, amely - az autonómiaharc földjén paradox módon - épp az autonómiáját sérti. Van ellenállás is: soha ennyi információhoz, forráshoz Székelyföldön nem jutottam mint most. Soha ennyi ember nem fordult hozzám, mint újságíróhoz, segítségkérőként, mint az utóbbi időszakban. Az emberek bíznak a sajtóban - és ezért is aggasztó, hogyan reagálja le a sajtó ezeket az eseteket (szakszerűtlenül, információhiányosan, és esetenként be- aládolgozva a maffiának).

Sokan kérdezik: véd-e a nyilvánosság, el lehet-e érni bármit is azzal, hogy az ember megszólal, kiáll saját magáért, vagy azokért, akit a környezetében bántalmaznak. Nekik szeretném felhívni a figyelmét a blogbejegyzés elején szereplő trailerre, a Három óriásplakát Ebbing határában című filmre. No meg azoknak, akik a nyilatkozókat fenyegetik.

"- Remélem ezzel pont kerül a három óriásplakát különös történetére! - csicsergi a megúszásra játszó riporter.

- Lószart kerül pont a végére. Ez még csak a kezdet!: ezt add le kis színesnek a reggeli adás hírblokkjában te retardált ribanc" - válaszolja a nő, aki túl sokat vesztett ahhoz, hogy elnémuljon.