Egy családi-és baráti társaság kapta meg a magyar kormány erdélyi sajtónak szánt támogatását - szinte - teljes egészében: 1,45 milliárd forintot. Erről szól az eheti HVG nyomtatott verziójában megjelent összefoglalóm. A  történetben nem az a különös, hogy a Magyar Közlönyben olyan egyesületet neveznek meg kedvezményezettként (Erdélyi Médiatér Egyesület), amely ezen a néven be sincs jegyezve (a román igazságügyminisztérium és adóhatóságok egy Asociația pentru spațiul media Transilvan nevű intézményt tartanak nyilván). 

Meghökkentő azonban, hogy az 1,45 milliárd forintról döntő egyesület elnöke, Mohácsi László  Árpád nem más, mint Tőkés László fotósa (aki a Nagyváradi Szigligeti Színház fotósaként amúgy remek színházi képeket készít). Nos, ő dönt többek között arról, hogy hol és milyen sajtó lehet Erdélyben a következő hónapokban. Az is megfontolandó, hogy az Erdélyi Médiatér Egyesület ugyanoda van bejelentve (Szalárd 727), ahova Mohácsi cége, a Macula SRL (Tőkés László partnercége )  amely amúgy nem bonyolít rossz forgalmat: évi, ahhoz képest hogy kics családi vállalkozásként működik: évi 19 millió ft  bevételt könyvelhetett el 2016-ban. Ha kicsit megpiszkáljuk az Erdélyi Médiatér Egyesületet, azt látjuk, hogy minden szál Tőkés Lászlóhoz, az Erdélyi Magyar Néppárthoz, és Tőkés László volt sajtósához, Demeter Szilárdhoz vezet. Az ő sógora főszerkeszti a Főtér.ro- t, az Erdélyi Magyar Néppárt volt sajtósa (Fall Sándor) alapította az egyesületet: egy nagyvárad-kolozsvár tengelyen működő baráti társaságnál landolt az 1,45 milliárd. (Hogy mennyi az annyi, arról összevetésként: a szalárdi kis egyesület az erdélyi magyar televízió, az ETV tíz éves költségvetésének megfelelő összeget kapott. Utóbbinak a tavaly a magyar kormány egyetlen forint támogatást sem juttatott a cég által biztosított információk szerint. )

Arról, hogy miért és hogyan történt ez a támogatás, hosszan beszélgettem Demeter Szilárddal, aki maga keresett meg, hogy ezt elmondja nekem. Arra nem kaptam választ (noha Mohácsi László Árpádot is többször kérdeztem), hogy mi az indoka a szervezet kiemelt támogatásának, és mi a garancia, hogy Tőkés László fotósa, sajtósa, rokonaik és barátaik szakmailag hitelesen, gazdaságilag átláthatóan fordítsák a pénzt az erdélyi magyar sajtó javára. Néhány kérdés azért megvilágosodott. Most a Demeter Szilárd válaszaiból szemlézek, részletek a HVG-ben olvashatóak:

1. Demeter elismerte, hogy a pénzt személyesen, maga lobbizta ki a kormánynál:

": „ezért nekem kurva sokat kellett harcolnom, és lehívnom az összes bónuszomat. Hogy holnaptól ne Szász Jenő építsen médiát Erdélyben”. "

2. Azért, hogy a Fidesz által biztosított pénz ne az RMDSZ-nél, ne az Erdélyi Magyar Református Egyháznál (!) és ne az MPP-nél landoljon. Szószerinti idézet a Demeter Szilárd beszélgetésből

„az a lényeg benne, hogy nem az RMDSZ, nem az Erdélyi Református Egyházkerület, nem a Magyar Polgári Párt, sem semmi ilyen intézmény nem kapta meg feladatul. Hanem egy olyan egyesület, ami eddig a Főtérrel bizonyítottan közéletcentrikus, és nem pártpolitikai célokat szolgál ki.”

3. Az, hogy az erdélyi magyar lobbista, a volt református püspök volt sajtósa az erdélyi magyar református egyház ellen lobbizik az csak a bevezető kör. Azt is megtudtam Demeter Szilárdtól, a Századvég elemzőjétől  hogy a magyar kormánynak egyáltalán nem célja és érdeke az, hogy legyen erdélyi magyar sajtó. Érdekes ez így, a nemzeti kormány működésének idején:

"„A Fidesznek nincs szüksége erdélyi médiára. Ami neki politikailag kell, az szállítja az összes erdélyi párt”.  " - mondta Demeter Szilárd, aki azt is egyértelművé tette (szószerinti idézet) , hogy az 1,45 milliárd odaítélése körül "kibaszott sok ellenérdek" van.

Végülis mindezek, a nagyon szűk baráti kör bevonásával, családi körben megszerzett 1,45 milliárd, az RMDSZ, az amúgy agyon támogatott református egyház, a Magyar Polgári Párt, Szász Jenő kijátszássa nem lep meg. Teljesen beleillik abba az egymás kicsinálására, egymással való leszámolásra menő játékba, amit ma erdélyi magyar politikának hívnak. Az sem lep meg, hogy egyetlen emberen, és strómanjain múlik sok száz ember, cégek, lapok sorsa. Ez pedig a mai magyar politika. 

Egy dolog döbbentett meg: az, hogy miközben Demeter Szilárd mindezekről hosszan beszámol azt is elmondja, hogy sógora, az általam nyilvánosságra hozott információk miatt felmondott (ez december vége óta nem következett be), és marad az irodalmi lapnál, a Helikonnál betöltött állásával. 

"ott marad a helikonos nem létező fizetésével." - írja a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit KFT irodalmi kiadványát főszerkesztő Demeter Szilárd, aki számtalanszor beszélt arról, hogy a piaci alapon működő irodalomé a jövő (a KMTN másik 1,4 milliárd állami támogatás boldog kedvezményezettje), s aki elmarasztalta az egymást százezer forintért egy kanál vízben megfojtó irodalmi szervezeteket. Úgy tűnik, ennek a saját szervezete által kiszolgáltatottá, megalázottá tett magyar irodalmi életnek a saját sógorát mégsem szolgáltatná ki. Megértem.

A probléma az, hogy nem lehet minden magyar író, költő, szerkesztő és állampolgár mellé egy kormánybarát lobbistát állítani, hogy a nemlétező fizetéseket át nem látható, számon nem kérhető kormánytámogatással pótolni lehessen