Az Erdélyi Riportban megjelent egy összefoglaló anyag az erdélyi egyetemi felvételiről, amelynek csak kis részben vagyok én a szerzője, nagyobb részben szerkesztettem. Ha én lettem volna a szerzője, másképp strukturálom, máshova helyezem a hangsúlyokat, de így ebben a formában is fontos szövegnek tartom, és szeretném, ha figyelem irányulna rá.

Az erdélyi magyar egyetemek három szempontból is stratégiai fontosságú intézmények. Egyrészt a még létező erdélyi magyar közösség elitjének egy része itt kap képzést, vagy itt dolgozik. Másrészt ezek az intézmények a fokmérői annak, hogyan viszonyul a román állam az erdélyi magyarokhoz. Harmadrészt azt is jól lehet követni, hogyan viszonyul a magyar állam ugyan ezekhez az erdélyi magyarokhoz.

Két nagy történet ér össze egyetemi fronton. Az egyik az egykori magyar állami egyetem létrehozásának, majd közös magyar-román egyetemként való működtetésének a története. Ezt van aki félsikernek tekinti, van aki normalitásnak (mert miért is lenne etnikuma az universitasnak) és van aki kollaborációnak és lemondásnak (eladtuk a hajdani Ferencz József, későbbi Bolyai egyetemet Babes-Bolyai néven a románoknak).  A másik szál jóval a rendszerváltás után indult: a magyar állam által Románia területén működtetett ún. "magánegyetemek" története. Ezzel kapcsolatban máig nem sikerül eldönteni: a román állam által finanszírozott magyar felsőoktatás támogatására, kiegészítésére vagy helyettesítésére hozták létre? (Vagy another erdélyi pénzmosodának, kézből etetőnek, zsarolási pontnak) Szerintem azok sem tudják pontosan, akik csinálják.

Az Erdélyi Riportban közölt anyag két hét munkája. Azért nincs nevesítve a szerző, mert túl kockázatos ebben az ügyben megnyilvánulni (nagyon élesek az elfojtott, nem nyilvános viták). Én ugyan közölhettem volna a saját nevemen, de az nem lett volna becsületes, hiszen nem csak az én munkám.

A cikk születése közben a következő szimptomatikus problémákra bukkantunk:

- bár rengeteg reklámcélú hír, sajtóanyag szól az erdélyi magyar egyetemekről, még az olyan közhasznú információkat is nehéz előbányászni, hogy hány jelentkezőt vesznek fel pontosan, hol milyen szakok telnek be, vagy szűnnek meg érdeklődés hiányában. Valódi "data mining" ez a munka, most úgy érzem, időt rablóbb, mint egy korrupciós ügyet felgöngyölíteni. Mert nincs akihez panaszra menni a rossz adatközlésért. Amelynek oka lehet az, hogy az információszolgáltatás nem összehangolt az intézmények között, nem is átgondolt, és egyéb bajuk is van, mint az, hogy ilyen statisztikai adatokat közzé tegyenek.  Amúgy sem érdeke senkinek a transzparencia, hiszen a cél az egyetemi keret által teremtett egzisztencia fenntartása.

- erdélyi magyar felsőoktatásról beszélünk, de gyakran még az is probléma, hogy a szakok nevét magyarul fogalmazzák meg. (eszem megáll.)

- egy-egy intézményen belül még csak-csak követhetőek a folyamatok (változó, hogy mennyire). De azt összerakni, hogy az intézmények egymáshoz viszonyítva hogy működnek, szinte lehetetlen. Pedig jó lenne tudni, hogy hány szak indul "egymás ellen", milyen a diák-elszívás, a tanár-elszívás. Hogy milyen körülmények biztosíthatók az egyetemi tanároknak, diákoknak ebben a versenyhelyzetben.

- követhetetlen, élesített bomba, hogy milyen a magyarországi egyetemek és az erdélyi magyar egyetemek viszonya. Ebben a palettában működik: a szakmai szolidaritás-csapatmunka, az egyetemi gyarmatosítás, és egymás hülyérevevése egyaránt.

- még azok az információk sem elérhetőek, amelyek az erdélyi magyar közoktatás alapszámai. Azt például, hogy hány magyar diák fejezte be a középiskolát, és futott neki az érettséginek idén, összesített adatként egyetlen magyar érdekeltségű (értsd: erdélyi magyarok által működtetett) adatbázisban sem találtuk meg. Pedig az az ismert szlogen, hogy "minden magyar számít".  Ujjgyakorlat kellene legyen egy interaktív térkép szerkesztése, ahol lehetne látni: hol van diákhiány, hol van túljelentkezés, amelyen keresztül követhető lenne az erdélyi magyar köz- és felsőoktatás jelene. Feltéve, ha fontos, hogy mi van ma, és mi lesz holnap. Végül ebben a cikkben szerepel egy erre vonatkozó szám, köszönet érte, Szőcs Levente adta hozzá, a román tanügyminisztérium adatait bányászta elő.

- Évről évre nő a Magyarországról ide érkező diákok és tanárok száma. Különböző okokból jönnek: szakmai, és egzisztenciális megfontolások is vezetik őket. Róluk semmit sem tudni, pedig nagyon úgy tűnik: az erdélyi feltőoktatás lassan nem erdélyi, hanem magyar nemzeti érdek. Ha az elhallgatott strukturális problémákra nem lesz megoldás, ha ez a rendszer kioltja önmagát, akkor az nem csak erdélyi belügy.

Itt tart most a történet, lesz folytatása a mesteri képzésekről, az egyházi oktatásról, a doktori képzésről, a kutatói programokról. Az ötletek közhasznúak, bárki beszállhat, kiegészíthet, ellentmondhat, copyleftben dolgozunk, vessétek rá magatokat a témára.

Figyelmeztetés: a blogbejegyzés illusztrációjához a Marosvásárhelyi Sapientiaról készült fotót választottam, mert itt lakom a szomszédságában, épp rálátok az épületre. Ez nem azt jelenti, hogy a fentebb sorolt gondok, kérdések, problémák csak ide kötődnének. Viszont az tény, hogy nagyon sok fontos, jó szakember dolgozik itt, köztük barátaim. Szurkolok nekik is, az egész erdélyi magyar felsőoktatásnak.

Az Erdélyi Riport oldalán megjelent cikk itt érhető el.