Gyakran élem meg azt a helyzetet, hogy értetlenkedő hangon felteszik a kérdést: "na és akkor melyik rádiónál is dolgozol te"? Nyilván azok faggatóznak, akiknek fogalmuk sincs, mekkora közösség hallgat rádiót magyar nyelven Brassó-Kolozsvár tengelyen. Számukra eddig nehéz is volt megmagyarázni, mekkora esély, lehetőség ez a csatorna.

Most kicsit könnyebb dolgom van. Addig ugyanis, amíg én Isztambulból, Diyarbakirból jelentkeztem be hullámhosszainkra, eldőlt: a romániai magyar médiából a Marosvásárhelyi Rádiónak lesz állandó tudósítója Rióban - Szép Zoltán. Mondhatni "hagyományosan" a paralimpián is ott lesz az adó, Kádár Zoltán másodszor vesz részt a játékokon.

A szerkesztőségről tudni kell, hogy ez az a hely, ahol még a kívánságműsor szerkesztőnője is jótékonysági úszóversenyen vesz részt, pedig hogy is fogalmazzak: nem most kezdte a rádiós pályát. Triatlonos, maratonfutó több is van a csapatban, ironmant is lehet találni, ha valaki végig bogarássza az irodákat. Azt kérdezte tőlem valaki, mi kell ahhoz, hogy krízisövezetben dolgozhass, mint újságíró. Na, hát - tagjaként ennek a csapatnak - annyit tudtam mondani: bármikor gond nélkül tudj lefutni minimum tíz kilométert.

Tudom, rengeteg bumfordiság fér ki a mi hangszóróinkon, és nagyon látszik az, hogy az egész napos adást egy maroknyi (székely) ember fedi le. De az amatőrizmusokkal együtt, a balfékságokkal, a kihagyásokkal, a hibákkal együtt is ott van a Marosvásárhelyi Rádió ha kell Isztambulban, ha kell Rióban, ha kell Bándon vagy  a Hargita tetején.

Ma, amikor elég nagy dilemma, hogy mit jelent a magyar nyelvű közszolgálatiság én azért elég nyugodt lelkiismerettel azt tudom mondani, www.marosvasarhelyiradio.ro

És még valami, nagyon fontos a köz szolgálatához: az egyik erdélyi magyar újságíró riói részvételét a román közrádió finanszírozza, a másikat egy magán támogató. Azért, hogy legyen naponta élő sport magyar nyelven, Erdélyben, Székelyföldön. Cool.