Ezzel a barátságos címmel kell egy korántsem barátságos helyzetben összefoglalnom, miért volt több, mint fél éves csend a blogon. A barátságtalan helyzethez hozzátartozik, hogy hónapok óta ostrom van a magyar egyetemek ellen, elsősorban a CEU ellen Magyarországon, s hozzátartozik , hogy az utóbbi időszakban olyan témán dolgoztam, amely munka nem folyhatna, nem folyhatott volna akadémiai segítség nélkül. 

A 168 óra nyomtatott verziójában jelent meg rövidített formában a grúz béranya-üzletről írt cikkem, interneten ennek a hosszabb változata érhető el 

A hosszabb és a rövidebb verzió több szempontból is eltér, printre Tóth Ákos szerkesztette, a netre több okból viszont az eredeti került fel: utóbbihoz azért ragaszkodtunk, mert egy itt induló, krízis övezetekről szóló rovat egyik kiemelt darabja, amelyet több szálon szeretnék (szeretnénk - a többesszám a krízisoldal társszerkesztőjét, állandó munkatársamat, Fodor Zsuzsannát jelöli) folytatni. A béranya-üzletnek sok sok ága, következménye van, s ezt most csak címszavakban foglalom össze, érinti részletesebben a már megjelent cikk is ezeket, és érinteni fogják a következő szövegek is. Lehet-e üzleti megállapodás, pénzügyi tranzakció tárgya (alanya) emberi testrész, ivarsejt, emberi lény? A lokális jogszabályokat a globális üzlet vagy a nemzetközi jogszabályok írják-e fölül? (Offshore-béranyaság) Hol kezdődik és hol végződik egy ember (a petesejt, az embrió, a csecsemő, a béranya, a megrendelő) bioetikai védelme? Milyen módon értelmezhetőek a ma, menekültügyek közepette olyannyiszor emlegetett állampolgársági viszonyok egy ilyen iparág (vagy ehhez hasonló iparágak) révén. Mindez csak a jéghegy csúcsa: nagyon nagyon összetett emberi jogi, etikai ügyről van szó, remélem ez az egész problémaköteg a jövőben tisztul, átláthatóbbá válik.

Amit fontosnak tartok ezzel a munkával kapcsolatban most rögzíteni, az az akadémiai szféra és a sajtó közötti együttműködés jelentősége. Egyrészt ennek a témának van egy nagyon alapos, napról napra frissülő szakirodalma. Nagyon sokat segített például a Sándor Judit által szerkesztett Studies in Biopolitics  vagy Amrita Pande munkája, a Wombs in Labor, hogy a grúz béranya-rendszer jelenlegi állapotát a globális iparághoz mérten megértsük, a különbségeket azonosítsuk, és lássuk azt is, milyen társadalmi-családi viszonyok generálódnak ilyen helyzetekben. Másrészt most, amikor a magyar egyetemi szféra szétbombázása zajlik nem árt megjegyezni: a legjobb diplomáciai hátteret a magyar egyetemek jelentik. Kríziszónákban dolgozva, a világ különböző pontjain biztosan tudom, hogy kire kell számítani, ha Isztambulban, Diyarbakirban vagy épp Tbilisziben kell szakértőt, információforrást, kapcsolatot keresni.  Érdemes lenne elgondolkodni ezen: magyar, vagy Magyarországhoz kötődő tanárok, vendégtanárok, diákok vannak világszerte, akik nyelv-, hely- és problémaismerettel rendelkeznek. Egy globális előretolt helyőrség a magyar akadémiai szféra, amelyet ím épp a magyar kormány igyekszik lefejezni, megcsonkítani, bezárni. Pedig nem helyettesíthető, nem pótolható szellemi és személyes tőkét jelent. 

A sajtó javára írva pedig: amikor ezt, a béranya-petesejt donor ügyet felvetettem az egyetemi szférában dolgozó magyar és külföldi kollégáknak, sokan értetlenkedtek: vagy a jelentőségét nem értették, vagy a különböző szakterületek összefüggéseit nem látták, vagy a nemzetközi network nem állt össze. Valószínűleg azért nem, mert az akadémiai szféra, intézményes háttere és módszertani okok miatt atomizálódik, A nagykép azonban így nem áll össze, és a darabok összeillesztésében lehet felelőssége és mozgástere a sajtónak.