Schmidt Mária hamisítás 2.0

Vihart kavar egy Schmidt Mária által írt blogposzt, amelyben Vajda Mihályt vádolja azzal, hogy a magyar társadalmat "szánalmas elitistaként" ketté osztja "parasztokra", és crème de la crème zsidó értelmiségiekre. 

A blogbejegyzés bevezetőjében Vajdát a Nyugaton "beágyazott", "haladó marxista körök" embereként cimkézi. Azt viszont elfeljti hozzátenni: Vajda Mihályt Magyarországon, 1973-ban épp politikai alkalmatlanság miatt bocsátják el, a hetvenes évek végén épp azért hagyja el a Kádár-rendszert, mert ellenzékiként erre kényszerül - több magyar kollágájával együtt (többek között Heller Ágnessel, Fehér Ferenccel együtt). Nyilván arról sem ejt egy szót sem, hogy a második Fidesz kormány hatalomra lépése után megkezdődik 2011-ben a második magyar filozófus per (az első 1973-ban, a Kádár érában volt), és a második filozófus per több áldozata is megegyezik az első, Kádár-áldozatokkal.

A nagy csúsztatás azonban nem itt van, hanem ott, hogy Schmidt Mária hézagosan, töredékesen idéz, kontextusból ragad ki szöveget, és így torzítja Vajda mondanivalóját. 

Azzal szemben, amit Schmidt Mária állít, nem Vajda Mihály "osztja ketté" a magyar társadalmat. Vajda csupán hivatkozik egy könyvre a Magvető Tények és Tanúk sorozatában megjelent Szög a zsákból című viszaemlékezés kötetében, és azt értelmezi: Sacha Batthyány És nekem mi közöm ehhez című kötetét. Itt a Schmidt Mária által nem idézett rész: " a könyvben többször jön elő, naplórészletek, ami egyrészről egy Maritta nevű hölgynek a naplója, aki Sacha nagyanyja. Másrészt egy Ágnes nevű hölgy naplója. Ő egy Buenos Airesben élő zsidó nő, aki megjárta Auschwitzot. És akkor itt a szövegek rímelnek egymásra.... Hogy a naplókat a Sacha találta-e ki, vagy tényleg léteznek, azt nem tudom. Mindegy is, de a Maritta naplójában, tehát a Battyhány grófnőnek a naplójában van egy nagyon sommás leírás, hogy miféle ország volt ez, amelyben ők még Battyhány grófokként éltek a sárosdi kastélyban. És azt mondja, hogy ebben az országban volt egy budapesti politikai, de legfőképpen kulturális és tudományos értelmiségi réteg, ezek főleg zsidók voltak. Azonkívül létezett még az arisztokrácia, amelyhez mi is tartoztunk, és sok-sok százezer paraszt. Na, tényleg ilyen volt az ország, és tényleg nem sokat változott" - ez a bevezetője annak a szövegnek, amelyet Schmidt idéz. A paraszt-(arisztokrata)-értelmiség (zsidó) felosztás ebben a kontextusban nem a Vajdáé, hanem a Sacha Battyhány könyvében szerepel, aki saját magyar arisztokrata felmenőiről és a rohonci mészárlásról írt könyvet

A második Schmidt által kifogásolt idézet, az amelyben Vajda arról az attitűdről beszél, amely a zsidókat jellemzi. Azt azonban Schmidt nem jelzi, hogy ez utalás. "Mondottam már, hogy egy közösség, egy embercsoport alkatáról, alkati adottságairól, eredendő tulajdonságairól a hitel komoly reményében nem lehet tételekbe foglalt megállapításokat tenni, ettől azonban lehetnek olyan vonásai, tulajdonságai, magatartásformái, beidegződései, melyek egy adott környezetben, egy adott pillanatban jellemzik, megkülönböztethetővé, felismerhetővé teszik, s a környezetben leegyszerűsített általánosításokat váltanak ki." - írja Bibó, a Zsidókérdés Magyarországon 1944 után című munkájában,  Vajda pedig arra emlékezik vissza, hogy Bibó nyomán, "vicces pillanatában" hogy beszéltek a zsidó attitűdről - ami szerinte az irónia. 

Innen indult el a lavina, és jutott el oda, hogy a Pesti Srácok "ballib professzorozik" és hobbi-genetikusnak nevezi Vajdát. Holott nem "ballib", és köze nincs a genetikához annak, amiről Vajda (Battyhány, Bibó) ír.

Senkinek sem lehet könyvet kényszeríteni a kezébe. Ám ha valaki kritizál, vitatkozik, akkor adjon annyit magára, hogy: 1. olvasson, 2. idézzen pontosan, 3. dokumentálódjon.

Schmidt szövegének többszörös célja van: 1. igazolni akarja, hogy a Fidesz nem antiszemita, a Fidesz (zsidó) ellenzéke viszont igen. 2. Fűteni akarja az évek óta beizzított értelmiségi ellenességet - nem kell ehhez jobb muníció, mint egy, a Fidesz tagságot "leparasztozó", pesti zsidó  marxista értelmiségi. Ezért aztán érdemes elhallgatni, hogy a "parasztozás" egy 56-os emigrációban élő magyar arisztokratától ered, aki nem mást tűzött ki célul, mint a holokauszttal való szembenézést. 

Biztos, hogy ez a poszt nem fogja enyhíteni az ellenzéki értelmiségiek körüli szűnni nem akaró manipulációs háborút. De ha valakinek kedve van Vajdát direktben hallgatni, annak ajánlom a Marosvásárhelyi Rádióban rögzített interjúnkat. Amelyben arról is szó van, hogyan élhetnek egymással egymást megérteni nem tudó, vagy nem akaró emberek.