Két hétig figyeltem elképedve, hogy mi zajlik az Erdélyi Riport kicsinálása körül. Azért  izgalmas a folyamat, mert gyorsítva és tömörítve lehetett követni, testközelből azt, ami Magyarországon szétszórva, nehezebben átláthatóan folyik. Röviden: azzal szembesülni most Erdélyben, hogy a politikai konfliktus felfalja önmagát, miközben a résztvevők abban az illúzióban ringatják magukat, hogy vannak vesztesek és győztesek. A méltánytalan vitákat, egymásnak feszüléseket nem is részletezem. Rengeteg vitairat, poszt, komment jelent meg. És egyetlen alapos összegzést, elemzést sem olvastam azzal kapcsolatban, hogy tulajdonképpen mi zajlik, amikor látszólag újságírókat rúgnak ki, és látszólag szerkesztőségeket zárnak be. 

 Most, amikor a román kormány (pl. az etnikum közi kapcsolatok hivatala a DRI) és a magyar kormány is (pl kárpátmedenceitehetségizé) egyre nagyobb összegeket fordít a kulturális-közösségi támogatásokra, a szerkesztőségek, intézmények, lapok, egyesületek, maga a kultúra szisztematikusan, napról napra tűnik el. Nem tudom, mi a biznisz ebben a magyar kormánynak (de), a román kormány(ok) kalkulusát ismerem: senki nem vetheti a nagyvonalúan támogató kabinetek szemére, hogy kisebbségellenesek. A román kormány gondosan, taktikusan, politikai kalkulusok mentén csatornázza a pénzt, az azon marakodó magyarok meg elintézik magukat. Kéz kezet mos.

 (Hogy a téteket lássuk: kisebbségtámogatásra több mint 24 millió euró jutott tavaly Romániában. Ebből a magyar közösség, illetve az RMDSZ 5 millió eurót kapott 2016-ban. A választások előtt a kisebbségi keretet 15 százalékkal növelték). Fel is írom a témalistámba (nyugodtan le lehet nyúlni az ötletet), hogy át kéne nézni: a demográfiai adatok romlása, az intézményi hálózat átalakulása (szűkülése? elavulása?) hogy aránylik a kisebbségi támogatások növekedésével. Képszerűen: egy bővizű, gazdag folyó mentén folyik a közösségi elsivatagosodás Erdélyben, miért és hogy van ez?

A sajtóvitának, és újságíró leszámolásnak tűnő hacacáré mögött (amelynek sajnos tényleg áldozatul esett az Erdélyi Riport) persze sokkal komolyabb folyamatok zajlanak. Most folyik az "Erdélyi magyar fülkeforr". Az a leszámolás, amire még 2010-ben, és 2014-ben sem kerülhetett sor. Azért nem, mert a rendszerváltás után túlságosan önállóra, önjáróra fazonírozták - jellemzően a Markó érában - a romániai magyar politikai struktúrát. Kellett hat év kemény munka ahhoz, hogy a magyar kormánytól függetlenedni tudó RMDSZ- rendszert errodálni lehessen.

Most ott tartunk, hogy a Markó éra bizalmi embereit, és szimbolikus figuráit, valamint azokat, akik - ha nem is voltak markóemberek - de ellenálltak a Szövetség politikai elkötelezésének el lehet takarítani. Nem az első vonalas, rendszerváltó erdélyi magyar politikusokat. Még nem Markót. De a másod és harmadvonalat, a szatelitembereket, a politikailag megbízhatatlanokat. Minden jel arra mutat, hogy egyszer majd eljön a végső leszámolás is, és a Fidesznek éveken át ellenálló első embereket is likvidálják - de legalábbis teljesen kiszorítják az erdélyi magyar közéletből. Azt a Markót is, akinek a magyarországi (?!) köztársasági elnöki jelölése is hosszú ideig lebegett.

Miért van erre szükség? Azért, mert a Fidesszel most békét kötő Kelemen-éra sem "tiszta", nem „megbízható”. Kelemen Hunort Markó Béla vitte be a politikába, nevelte fel és nevezte meg, mint utódját. Az az elit hordozta a tenyerén, évtizedeken át, akiket most a nagy erdélyi magyar leszámolás heteiben eltávolítanak. Kelemen Hunor Orbán Viktor legkeményebb kritikusának, ellenfelének, Markónak a "politikai gyermeke".

Kelemen Hunornak van szakmai, költői, újságírói múltja, nem is akármilyen. Aki ismeri, tudja, hogy politikai alkata, tudása, felkészültsége összeegyeztethetetlen a Fidesszel kötött alkukkal. Valószínűleg az Orbán rezsim is tökéletesen átlát rajta. Mégis a Fidesz bizalmáért dolgozik évek óta, ezért áldozott fel mindent és mindenkit a maga környezetéből. Miért? Találgatni lehet, de nem szeretnék politikai rémmesébe bonyolódni. Ennyi látszik kívülről, és az, hogy az RMDSZ-en belül nagyon éles a belharc. Hogy a leszámolás élén álló Kelemen Hunor mögött is ott álnak a leszmolók, és csak a hatalmi egyensúlyozáson múlik, hogy a Szövetséget (Közép-Kelet Európa legnagyobb kisebbségi szervezetét, több román kormány alappillérét) nem feszítik szét az érdekellentétek.

Hát ez folyik a háttérben, miközben a látszat az, hogy néhány kiöregedett újságírót, egy-két könnyen partvonalra szorítható portált számolnak fel. A nagy erdélyi magyar önfelszámolás, katasztrófa előjátékát látjuk. Szimbolikus, rituális leszámolást. Fejek ezüst tálcán való felszolgálását.

Külön értesítés helyett: egészen szórakoztatóan lehet megélni ezt a fővesztést, és célkeresztből figyelni az erőfeszítéseket. Most újságírókként  azt játsszuk, hogy túlélünk. Például úgy, hogy az RMDSZ által megszűntetett Erdélyi Riport immár blogként tovább működik itt. Mert elszállt szerkesztői (én is) úgy gondoljuk, hogy van és lennie kell transzszilván életnek a politikai játszmákon  túl. És aki még hozzánk hasonlóan úgy véli, hogy érdemes kitartani az erdélyiség mellett, az kövesse az E.R blogot a blog.hu-n, segítse munkánkat ötletekkel, figyelemmel.