Kiadott egy közleményt az RMDSZ arról, hogy a menekültkvóta elleni népszavazásra ösztönzi a saját szavazóit. Eldurrant tőle a fejem. Aztán számoltam tízig. Még tízig. Száz után leültem és írtam pár nagyon higgadtnak szánt bekezdést egy erdélyi magyar hivatalos (nem blog, nem fórum) felületre arról, hogy ez az RMDSZ stratégia hogyan veszélyezteti az önkormányzati választásokat. Ha már a más baja nem fáj, legalább a magunké fájjon elv mentént. A cikk végül nem jelent meg, értettem a szerkesztő racionalitását, nem is marasztalom el. Ma az erdélyi magyar sajtóban nagyon patikamérlegen folyik a közvita. A kampány agresszív, leszámolás alapú. Jobb ebből kimaradni - a hivatalos fórumokon. Na de hát arra való ugyebár a széles blogmező, hogy ott nyomja a kontentet az ember, ahogy kifér. Úgyhogy akkor most itt jön a meg nem jelent szöveg. Ami sokkal szelídebb annál, amit gondolok. És nem azért, mert félek a cenzúrától, hanem azért, mert keresem a konszenzus elérhető mezejét. Mindenki értse, akárhol is áll:

Ki téríti el az erdélyi magyar szavazót?

A menekültkvótáról szóló magyarországi népszavazásra bátorítja a kettős állampolgársággal és szavazati joggal rendelkező romániai magyarokat a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Bizonyára sokan, sokféleképpen értékelik ezt a meglepő tartalmú, meglepően időzített nyilatkozatot, heves viták szólnak erről. Attól tartok ez a bátorítás inkább gyengít, mintsem erősít. Inkább elfed, mintsem megmutat ügyeket, feladatokat. Kísérletet teszek az erdélyi magyar figyelem összpontosítására. Parászka Boróka jegyzete

Nem vitairatnak szánom ezt a szöveget, bár nehezen állom meg, hogy azzá ne legyen. Éles, radikális vitairattá. A menekültkérdéssel hosszú ideje foglalkozó újságíróként nagyon sok mindent gondolok az Európai Uniós javaslatokról, megállapodásokról, a kvótáról, a tagállamok közös- és különútjairól, a menekültútvonalakon uralkodó állapotokról, a biztonságpolitikákról, a határzárakról, a menekültközpontokról, az önkéntes mozgalmakról. Az egész tragédiáról, amit mindannyian átélünk, ami mindannyiunkat érint.

Most azonban  Erdélyben nem a menekültkérdés, nem a magyarországi majdani népszavazás a tét.  Hanem az önkormányzati választás. A következő hetekben dől el, lesz-e valóban hatékony erdélyi magyar jelenlét a helyi döntéshozói testületekben. Lesz-e autonóm érdekérvényesítés? Marosvásárhelynek lesz-e egy nem korrupt, hatékony, az eddigi várospolitikát váltó polgármestere? Ez a kérdés pedig tökéletesen független attól, hogy hogyan alakul a majdani magyarországi menekült kvótáról szóló népszavazás.  Hogy elmegy-e a magyarországi népszavazásra a kettős magyar állampolgár. A marosvásárhelyi, a kolozsvári, a csíkszeredai stb. választások, városaink, otthonaink jövője attól függ, hogy elmegy-e az itthoni választásra. Vagy elvonják figyelmét a helyi politikát nem érintő álviták (például a menekültügy)? Megosztják olyan politikai ellentétek, harcok, amelyeket meg lehet vívni ugyan, de győzni ezek révén itt, most, bizonyosan nem lehet.

Volt már ilyen megosztó-figyelemelvonó stratégiára példa, az első menekültellenes nyilatkozatokat Romániában, Raed Arafat városában, Marosvásárhelyen Dorin Florea polgármester tette. Lett is körülötte elnyúló szóváltás – Florea hasznára – mert ezek alatt sem figyelt senki a helyi kétes ügyekre, a több választási ciklus óta kínzó, megoldatlan kérdésekre. Újra játszani ezet a lejárt szavatosságú játszmákat minek? Visszhangozni Dorin Florea érveit, álláspontját akár a magyarországi népszavazás kontextusában – minek? Mindezzel csak neki, és az általa képviselt politikai gyakorlatnak, kultúrának lehet szolgálni, az erdélyi magyar közösségnek biztosan nem.

Eljön majd a menekültkérdésről szóló népszavazás széleskörű társadalmi vita ideje. Annak a megbeszélése: a kvóta-ügy valóban a menekültkérdés központi témája, vagy inkább csak a manipuláció, a zavarkeltés, a látszatmegoldás? Mint ahogy azt is tisztázni kell majd, hogy  az RMDSZ kompetenciája meddig terjed. Felvállalhatja-e egy romániai politikai-k-érdekképviselet a magyarországi szavazati joggyakorlatra vonatkozó kérdéseket, vagy romániai politikai-érdekképviseleti szervezetként a romániai ügyek mellett kell maradnia? Felvállalhatja-e, hogy az erdélyi magyar közösségbe csatornázza a magyarországi politikai konfliktusokat, vagy megtesz mindent azért, hogy távol tartsa – mindannyiunk, a nemzet hasznára ezeket? Nyitott viták ezek, sok mindenen múlik a rendezésük, és a legszélesebb körű társadalmi kiegyezés. De ennek az ideje nem most van.

Most minden, ami eltereli a figyelmet például arról, hogy Soós Zoltán új társadalmi szerződést szorgalmaz Marosvásárhelyen, és végre hosszú idő után új alternatívát kínálhat – káros. Minden, ami az amúgy is aláaknázott helyi politikai viszonyokat konfliktusokkal tovább terheli – végzetes lehet. Az erdélyi magyar választótól egy dolog várható el: menjen el az önkormányzati választásokon szavazni. Győzze le a megalapozott kiábrándultságát, kétségeit, az érthető fáradtságát, és voksoljon.  Döntsön magáról, vitassa meg,  vegye kezébe a saját ügyeit.  Az RMDSZ egyetlen feladata most az, hogy ebben segítse, támogassa, ösztönözze. Ha ezen túl vagyunk, ha az erdélyi magyar választó bebizonyította, hogy autonóm (!), a  maga ura, akkor lehet vitatkozni arról, dönthet-e másról, szavazhat-e máshova. És érezheti-e saját kérdésének a másokét.