Mióta a határvidékek drámáival foglalkozom, azóta érzem, hogy rakódnak rám az életek, amelyekkel találkozom, s amelyeket egy-egy riportban, egy-egy képaláírásban tovább viszek, tovább adok. Nem mindenkinek jut egy egész bekezdés, vagy képalá. Vannak történetek, amelyek elmondhatatlanok, megmutathatatlanok. Van egy-egy gesztus, amiből egész riport kerekedik. És vannak sorsok, amelyek eltűnnek nyomtalan. Az átlátszó.hu számára készített török-görög határzárról szóló beszámoló ilyen birkózás a lehetetlennel: megmutatni valamit ebből a kavargásból, lavinából, minél mélyebbre ásni, miközben tudván tudja az ember, csak a felszínen elsuhanó hordalékot látja, és kipörög a kezeközül minden, amit megpróbál megfogni.

Ennek az útnak túl azon, hogy néhány pillanatra sikerült szembenézni a láthatatlannal, a Fodor Zsuzsával közös munka volt a nagy hozadéka. Olyan fotós ő, aki mindig tud még egy lépéssel közelebb menni. Érdemes hagyni, hogy meséljenek a képei. Megjárta Gazientepet, és ketten jártuk végig az Izmir-Bodrum-Ayvalik-Leszbosz útvonalat.

Hamarosan lesz egy önálló képriportja az Erdélyi Riport oldalán, írok majd hozzá egy ajánlást.

És itt az Átlátszó.hu-n megjelent riport: Elveszett lelkek a görög-török határon: csempészek, kurvák, lágerek