Megfogadtam, hogy nem fogok az idei romániai önkormányzati választásokról írni. Borzasztóan riaszt a színvonal romlás, a személyeskedő, helyezkedő semmit mondás. Aztán rájöttem, hogy ez az öncenzúra is csak cenzúra - egyre hatékonyabban működik ez ma, Romániában. Miért ne lehetne ignorálni az elfogadhatatlan jelenségeket, és keresni a lehetőségét egy, a mai vitáktól idegen, de annál érvényesebb kérdésfelvetésnek? Nekifogtam egy választási-sorozatnak, az első szöveg Marosvásárhelyről és a vidéki Románia nyűgjeiről szól

Arról, hogy miért nem veszi észre egy város, ha lecsúszik a térképről?