Gondoltam egyet, és ma átfutottam néhány erdélyi magyar közélettel foglalkozó ismert ember publikációs listáját. Már akinek volt-van ilyen. És ez alapján próbáltam egy gyorsképet alkotni arról, honnan jön, vagy nem jön tartalom, ajánlat, program az erdélyi magyar közéletbe. Az ötlet több sebből vérzik. Egy tanulmány esetében pontosítani kellene, kik azok, akik a "közéleti személy" kategóriájában szerepelhetnek. Vagy tisztázni kellene, egy aktív politikus esetében, a mai politikai kommunikáció fórumait, jellegét ismerve mennyire elvárható hogy publikáljon egy mandátummal rendelkező űember. Ha publikál, akkor milyen felületen, milyen műfajban, milyen szakmai kontroll mellett? Még ezernyi kérdést lehetne és kellene tisztázni, ha valóban tanulmány születne a kérdésről. Nem tudom, érdemes-e egyáltalán ilyesmivel foglalkozni? Agyalni azon, hogy közéleti publikációnak számít-e Tőkés László rádiós vallási elmélkedése, vagy azon, miért nem írt soha az autonómiáról akadémiai szinten is komolyan vehető szöveget az autonómia ügy szószólója, Izsák Balázs? Így első blikkre az látszik, hogy bár történeti hagyománya van annak, hogy a politikusok és politika közelében dolgozók jól kiérlelt, megírt, szerkesztett és nyilvános vitára bocsátott textusokban tegyék meg ajánlataikat (mondjuk Mikótól Domokos Gézán át Markóig) ez a gyakorlat mára eltűnőben van. A rendszerváltás óta eltelt két és fél évtizedben voltak szövegekben gazdagabb és szegényebb periódusok. (Az ezredforduló környéke a legizgalmasabb, "legsűrűbb") mára azonban elapadóban a tartalomgyártás. Lehet, hogy elhamarkodottan mondom, amit mondok, és korrigálnom kell, de az utóbbi öt év az elcsendesedés periódusa.

A politikusok, politikai elemzők, vitairat-szerzők terméséről szóló írásom itt olvasható. A tervek szerint szisztematikusan folytatjuk a Riportban a sorozatot.