Van néhány rettenetes kórházi élményem, erdélyi magyarként.

A szovátai fiatal lány, aki másodszor szült koraszülött fiút (az elsőt 17 évesen hozta világra, a magzat meghalt a kezében, amíg egyedül várta a segítséget a mezőn), és egy üveg mézzel akarta megvesztegetni az ápolónőt, hogy engedje a válságos állapotban lévő csecsemőhöz az intenzív osztályra. A román orvosok napokon át képtelenek voltak megjegyezni a kisfiú nevét, Nem él sokáig! - ismételgették, magyarázatként. A szelíd lány tűrte, tűrte, hogy "a gyerekként" beszélnek a haldokló csecsemőről, aztán kitört, hangosan, hosszan üvöltötte a folyósón a fia nevét. Van neki neve! - kiabálta a nyakán kidagadó erekkel.

A kórterem, ahonnan mindenáron el akar költöztetni a személyzet. "Nem magának való, maga rendes fehérnép, összekeveredni a cigányasszonyokkal" - magyarázza a nővér, és kutyaszemekkel vizslatta, nyugtázom-e milyen jól végzi a dolgát? Bolondként kezeltek aztán, hogy maradtam a cigányasszonyok között.

Az étkező, ahol két fényes arcú román ápolólány osztotta a vékony sajtszeletet és a féltenyérnyi sonkát. Választani kell, hogy "húsos" vagy "nem húsos" reggelit eszel. De a sóvidéki magyar lányok nem értették a románul feltett kérdést, nem tudtak válaszolni. Belenevettek a konyhások a frissen szült, lábukon alig álló nők arcába és nem adtak nekik semmit. Visszaküldik őket a sorvégére, egyenek akkor, ha már tudnak kérni románul.

Annyi eszelős egymásnak feszülést, fogcsattogtatást sehol sem éltem át, mint a romániai kórházakban. Románok a magyarok ellen, magyarok a cigányok ellen, cigányok cigányokkal szemben. Mindenki harca mindenkivel. Ha már az életen, meg a halálon olyan nehéz fölülkerekedni, legalább, utolsó erőkkel, győzzük le egymást.

Gondolom az élettani és érzelmi határhelyzetek is hozzájárulnak, hogy minden felfokozottá válik. Ez a legalitás határán billegő rendszer, amit úgy hívunk, romániai egészségügy módszeresen saját hasznára fordítja ezeket az indulatokat.

Ez jutott eszembe, amikor a legutóbbi kolozsvári kórházbotrányról olvastam. Arról, amelynek az áldozata most egy románul nem tudó háromszéki kislány. Az Erdélyi Riportban az etnikai diszkrimináció és a betegjogok megsértésének strukturális összefüggéseiről írtam egy lélegzetnyi ihletet, A magyar beteg címmel.