Kritikus, a főszereplő

Pont egy hónapja gondolkodom ezen a szövegen, akkor ment adásba a Radics Viktóriával készített beszélgetésem Danyi Zoltán A dögeltakarító című regényéről.

Ez a regény most nagyon fontos nekem (írtam egy futamot róla), mert egy ideje vizslatom a jelenkori a háborúk antropológiáját (apropó: itt a legutóbbi beszélgetés Tamás Pállal az ukrán-orosz konfliktusról, benne a modern háborúk sebesülés-arányáról, az esztétizálásról, a front nyomainak eltörléséről). De nem mondom, hogy magamtól rátaláltam volna, ha nincs Radics Viktória, aki egészen különleges szerepet tölt be a magyar sajtóban.

Ő hívta fel a figyelmemet Danyira, Ő az, aki egyrészt végtelenül érzékenyen, és mélyen figyel megjelenésekre, kulturális jelenségekre, teljesítményekre. Másrészt kritikusként többdimenziós, elméleti, filozófiatörténeti, művészettörténeti műveltsége van, amelyet a kellő helyen, a kellő módon alkalmaz. Arányosan, pontosan, elegánsan. Harmadrészt tud és akar autonóm módon írni, publikálni. Elemez, kritizál, analizál párhuzamosan, korszerűen, kontextusokkal - ez valódi bravúr. Negyedrészt: érzékeny, meg is éli, amit néz-olvas, fel is vállalja, amit megél. Ismerős, amikor az ember úgy fog neki egy kritika olvasásának, mint önálló jogú szöveg élvezetének? Mint egy jó prózának? Amikor immár nem "szolgálóleány", láb- vagy széljegyzet a bírálat-értelmezés, hanem "alanyi jogú" reflexió.

Nagyon szeretném, ha lenne a Marosvásárhelyi Rádióban egy kritikus-sorozat, amelyben kritikusok időről időre saját tétjeiket, ajánlataikat megtennék, a műsor (és a kultúrafogyasztás) egyáltalán nem mellékes szereplőiként. Olyanok, akiknek a kritikája egyszersmint saját névjegyük. Ehhez volt bemelegítés a Radics Viktóriával készített beszélgetés, még gyúrok rá, hogy másokat is bevonjak a beszélgetésbe.

Szóval egy kerek hónapomba került, hogy megírjam ezt a négy bekezdést Radicsról, meg a kritikáról, és aki ismeri a jelenkori vitákat erről a műfajról (?), intézményről, az talán érti, miért vacakolok a lelkesedésemmel.

Itt hallgatható meg a beszélgetésünk, remélem lesz még több ehhez hasonló