A Marosvásárhelyi Rádióban sugárzott évkezdő hangajándék sorozat része volt a Molnár Leventével készített interjú. Régóta szerettem volna rögzíteni a Saul fiának készítőivel egy-egy hanganyagot, de akkora volt a figyelem, olyan gyorsan pörögtek a fesztiválok, hogy nem gyúródtam. Ilyen hajrában nehéz klisémentes, nyugodt, érdemi dialógust folytatni. A film körül amúgy is olyan viták dúltak, amelyeket hagyni kell vagy elhalni, vagy leülepedni, amíg tényleg lehetővé válik a zaklatásmentes értelmezés.

Aztán Golden Globe jelölés után, de még Oscar előtt megkerestem Molnár Leventét. Ő erdélyiként került bele a stábba. Általában igyekszem mellőzni a „hivatásos erdélyizést”, ha nem releváns a származás, akkor nem foglalkozom vele. De most úgy érzem, releváns. Mert Erdélyben a holokauszt- és bármilyen emlékezet munka, oktatás majdhogynem nem létező intézmény. Itt nem úgy nő fel a helyi középiskolás, egyetemista, hogy legyen egy kiérlelt, múzeumokban, tanórákon fejlesztett történeti felelősségtudata és érzékenysége. Nincsenek emlékezet-kliséi (ha csak nem tekintjük a nacionalista kultúrpolitika harcait annak), nincs amiért szembe fordulni a klisékkel, ahogy ezt munkahipotézisként a Saul fia alkotói megfogalmazták.

Levente nagyon készségesen és gyorsan vállalta a beszélgetést. Sőt, ő maga hívott fel Londonból, miután a Marosvásárhelyi Rádióból nem tudtuk őt kapcsolni. Nem tudom, mennyire sikerült az interjú előtt megfogalmazott dilemmáimat pontosan átadnom, a beszélgetés rendkívüli barátságossága ellenére imitt-amott feszült. Bizonyára mindannyiunknak vannak hipotézisei a témákról, a filmről, a film recepciójáról, ezek találkozhattak.

Akkor kicsit ki is zökkentett ez az érzés, utólag nagyon termékenynek érzem. És termékeny volt ez az interjú abból a szempontból is, hogy ez alatt jöttem rá: mennyivel más volt a romániai fogadtatása a filmnek (ahol – horribile dictu – még nem is forgalmazzák) mint a magyar.

Megjelentek a „mi fiunkról” imitt amott cikkek, a hangsúly Molnár Levente származásán (vö. a „román színész”) volt, de nem indult el az vita, mint Magyarországon. Kérdés, hogy azért, mert a holokauszt nem ennyire vitatott téma Romániában? Vagy, mert egy magyar filmről van szó? Vagy más a vitakultúra? Vagy mindez változik, ha végre forgalmazzák majd Romániában is? Ha a másik filmkedvencem sorsát, a Radu Jude által rendezett Aferim kritikai visszhangját tekintem, akkor biztosan mondható: nincs konszenzus az antiszemitizmus, a történeti feldolgozás mikéntjeit illetően sem. Az Aferim bizony botrányt váltott ki. A Saul fia az egyelőre még nem kapta meg a magáét Romániában.

És hátha nem is fog mást kapni, mint igazi figyelmet, ha egyszer már látni lehet a mozikban. Addig viszont még sok minden történhet. Például az, hogy Oscar díjat-kap. Nem mondom, hogy izgat a legjobban ezzel a filmmel kapcsolatban, de tudom, hogy sok jó is származhat belőle, hát hajrá. Molnár Levente pedig beszéljen, és játsszon sokat az erdélyieknek is, mert tudja tartani a szüszpanszt.

Itt hallgatható Molnár Levente a Marosvásárhelyi Rádió hangtárában.