Gyerekkorom a nyolcvanas évek Ceausescu-gettójában telt el, Románia utolsó betonketrecében. A fűtetlen, penészes, düledező betonelemekből összetákolt tömbház, amelyben laktunk az ország peremén állt: előttünk mező, a Szamos, a termelőszövetkezet (gosztát!) émelyítő eper mezeje, fegyveres határőrök…

Sokáig volt a szemem előtt Samuel Butler regénye, a Minden testnek útja. Olyan kötetként botlottam bele újra és újra, amely valamiért mindig a polc legszélére kerül, kézre áll, elől van. A három szavas cím rámragadt, mint egy túlvilági sláger, valami temetőfalak mögül kihallatszó, mindenhol hallható…