Azzal párhuzamosan, ahogy az ellenem indított petíció is működni kezdett Marosvásárhelyen, egy roppantul érdekes vita bonyolódott Sepsiszentgyörgyön is. Egy helyi lakos - ismert orvos - olvasói levélben cenzúrabizottság felállítását javasolta a Tamási Áron színház mellé. Válaszcikkek születtek, internetes szavazás indult, indulatok gomolyogtak. Több ilyent láttam már Erdély-szerte, nem mondanám, hogy az érvek különösebben változnának - bár a cenzúra követeléséig Ceausescu földjén azért még nem nagyon jutottak el ezek az üzenetváltások. Készítettem egy rádiós beszélgetést a sepsiszentgyörgyi cenzúravitáról. Sok minden kiderül belőle. A helyi  viszonyokon túl leginkább az, mennyire fontos a színház (kultúra) körüli nyilvánosság, sajtó. Ha nincs megfelelő eszköz a kritika érlelésére, közvetítésére, képviseletére óhatatlan a félreértés, a manipuláció, a konfliktus. Mint újságíró önkritikusan követtem a nyilatkozatokat, a kommentvitákat. Különös, de empátia is született bennem a sokszor ismételt, és mindig ugyanannyira elfogadhatatlan érveket hangoztatók iránt. Ha nem is értik pontosan a közösségi diszfunkciók rendszerét, természetét, érzik és a maguk módján reagálnak is rá. Mit lehet ezzel kezdeni? Hogy lehet tovább lépni? Nem hiszem azt, hogy bele kellene törődni abba, hogy ilyen párhuzamos, egymással köszönő viszonyban sem lévő ízlés (?), elvi (?) világoknak kellene egymás mellett, egymástól egyre inkább távolodva létezniük. Valamilyen dialógusnak létre kellene jönnie. Nem válhat le színház a közösségéről, közösség a színházáról ilyen egyértelműen, radikálisan. Mert akkor mi végre az egész színpadostúl, nézőterestül? Válaszaim természetesen nincsenek, csak ez az összeállítás a sepsiszentgyörgyi cenzúravitáról. Meg az öröm, hogy két év után újra én szerkesztem a Marosvásárhelyi Rádió színházkritikai műsorát. (Három éve Ozvald Enikő és Tamás István ötlete alapján indult ez az adás) Lehet kísérletezni a párbeszéddel, az ízlésvilágok határainak átlépésével, a magyar dráma-műhelyek "hangosításával". A munkaterápia mindig reménykedővé teszi az embert (engem). Adás szombatonként, romániai idő szerint 16 órától, Ila Gábor remek jazzműsora előtt egy órával:)