A párizsi és brüsszeli merényletek árnyékában tanyasi bohóckodásnak tűnik az a történet, amit "székelyföldi terrorizmusnak" nevez ma a román és a magyar nyelvű sajtó egy része. És valóban az, mert Kézdivásárhely el sem követték azt, amit állítólag terveztek a tettesek. S ha elkövették volna, akkor sem okozhattak volna akkora tragédiát, mint amit az elmúlt hónapokban Nyugat Európában láthattunk. Ennek ellenére ennek az ügynek a tétje nagyon nagy.

Nem csak a független román igazságszolgáltatás  próbája, annak a tesztje, hogy  a román-magyar konfliktusok, feszültségek mellett tud-e a nyomozóhatóság szakszerűen és elfogulatlanul nyomozni, eljárni. Most dől el milyen a mozgástere a szélsőjobboldali szervezeteknek, fel tud-e lépni velük szemben a román állam, ha igen milyen jogi eszközökkel? Most dől el, hogy a kettős állampolgárok szavazataiért folyó magyarországi voksverseny meddig megy el. Áthelyeződik-e például a Jobbik (HVIM és csatolt részek) leszámolás Erdélybe? Vagy itt, és az itteniek által történik a kiegyezés, a terjeszkedés, a harcmodor váltás .Most körvonalazódik, hogy a paranoid román oroszellenesség és a magyar "keleti nyitás", a kovácsbélázás hogyan nem fér meg egymás mellett.

A kézdivásárhelyi letartóztatásokról, a szélsőjobbos szervezkedésről tavaly még a vsh.hu-nak írtam. Most nyilvánossá vált a vádirat, amelyet a maszol.ro és a nol.hu is ismertetett. Utóbbi bukaresti tudósítójával, Szőcs Leventével beszélgettem a vádiratról, a nyomozóhatóság működéséről, a jogi besorolásról, a nemzetközi érintettségről és arról, hogy a román közvélemény miért kezeli ezt az ügyet meglehetős érdektelenséggel, unalommal. A Marosvásárhelyi Rádió interjúja itt hallgatható meg.