Attól tartok, ma magyar nyelvterületen a politikai alapú megbélyegzés majdnem olyan súlyos, mint az etnikai, faji vagy szexuális jellegű diszkrimináció. Sokszor egymásra tevődnek ezek a stigmák, erősítik egymást, ennek a történeti háttere nagyjából ismert. Az azonban úgy tűnik újszerű, hogy a politikai identitások, miközben jelentőségük nő, tartalmatlanná, ellentmondásossá válnak. Az ideológiai harcok úgy zajlanak, hogy kiüresednek, leegyszerűsödnek az ideológiák. Politikai szlengben dőlnek el a viták - jóval azelőtt, hogy elkezdődnének. A "jobberek", a "ballerek", a "libsik", a "leftist mindsettek" néznek egymással farkasszemet, hogy a permanens nácizásról és kommunistázásról ne is beszéljünk.

Nem tudom, van-e visszaút a politikai tartalmakba, vagy minden attól függ: mennyire válik általánossá a közösségi agresszió, keres új és új formákat, eszközöket? Néha azt gondolom, van némi remény. Megjelent például Bognár Zoltán szövege a Transindexen az ideológiák történetéről. A szöveg maga is vitára érdemes, de túl a szövegen érdekes a szerző személye is. Ő az RMDSZ liberális szárnyának egy túl korán visszavonult fiatal politikusa. Ma a Szövetség "előretolt helyőrségként" működik, nagyjából annak van mozgástere, aki a magyarországi politikai erők - jellemzően a FIDESZ - erdélyi helytartója. Aki mögött nem áll Fidesz támogatás, nincs politikai kapcsolata, az nincs rajta a politikai térképen. Sok minden következik ebből. Magyari Nándor László elég sok mindent leírt (általam sokszor vitatott módon) a Szövetség "elfideszeződéséről". Röviden: ez a magyarországi politikai üzentetek, stratégiák kritikamentes, átvételével, ismétlésével és igazolásával jár. A helyi - romániai - viszonyokhoz igazodó önálló erdélyi magyar politika feladásával. Távolabbi következménye a politikusnemzedékek lemorzsolódása, a kontraszelekció és az érdekképviselet (így az RMDSZ) felszámolása.

Bognár Zoltán egyike volt az utolsó fecskéknek, akik még mepróbáltak valami mást, sajátjogút létrehozni, képviselni. Követtem az indulását, a visszavonulását, a hezitálásait. Az az igazság, hogy le is mondtam róla, mint aktív politikusról. Egy idő óta megint aktívnak látom. Sokszor olvasom közéleti bejegyzéseit, esetenként jó nagyokat vitatkozom vele. Most, hogy megjelent ez a szövege, ami több egy egyszerű posztnál, elkezdtem bizakodni, hogy van visszatérés. Nem csak konkrétan az ő személyét illetően, hanem úgy általában: talán tényleg lehet másként politizálni, legalább Erdélyben. Lehet tartalmi kérdéseket felvetni, orientatív, vagy épp kritikus álláspontokat megfogalmazni. Az erdélyi magyar politikus teljesítménye lehet több annál, hogy ki mellett feszít egy sajtótájékoztatón készített csoportképen, kivel fog kezet, vagy kinek a szavait idézi párás tekintettel, egyetértéstől remegő hangon.

Ez az interjú az ideológia-történeti írásáról szól. Lassú, kicsit vontatott dialógus Bognár Zoltánnal, elidézés egy egy szó fölött. Nincs benne semmi meghökkentő, exkluzív nagyotmondás. Talán csak a komfortérzet van benne, hogy lehet még beszélgetni, meg van is miről. Mentateához, limonádéhoz, csendes délutáni kontemplációhoz ajánlom:)