A legutóbbi államelnök-választás alatt nagyon kihúztam a gyufát az olvasóknál, amikor egy Iohannis  portrét közöltem. Régi rossz szokásom, hogy a választásokra általában úgy készülök, hogy alaposan elolvasom a pártok, jelöltek programját. (Rendszerint ritka kínos dokumentumok). Az alapján, amit akkor kínált, Klaus Iohannis egyáltalán nem tűnt komolyan vehető jelöltnek, még úgy sem, hogy a vele rivalizáló Victor Ponta már minden lehető helyzetben vesztésre állt.A szavazók azonban nagyon akartak hinni Klaus Iohannisnak: mert "polgári", "jobbos", "közép", "szász", "nem korrupt" (csupa semmitmondó identitás-elem) és mert nem Victor Ponta. Mozgalom indult mellette, a facebook aktivizmus neki dolgozott. Hosszan tartotta a népszerűségét. Egészen mostanig, amíg egy érvényes bírósági ítéletet "banális adminisztratív oknak" nevezett és védelmébe vette az Antena3 televíziót, amely ellen az adóhatóság indított eljárást. Most zuhan Iohannis népszerűsége, és megint foszladozni kezd a sokat rongyolt remény, hogy van "tiszta" politikus Romániában. Sajnálom a csalódottakat. De leginkább azt sajnálom, hogy a politikai párbeszéd olyan felszínes. Könnyen születnek az antipátiák és szimpátiák, miközben nem alakulnak ki lényegi társadalmi viták. Amíg ebbe nem tanul bele ez a társadalom, amíg a lájkok és posztok száma fog dönteni, amíg nem veszi vissza a diszkurzivitás a politikát, addig nem nagyon lesz változás.

Itt a két évvel ezelőtti Klaus Iohannis programról írt cikk. Tanulságos az alatta kialakuló komment-vita is.