9 pontban a kettős állampolgárságról és szavazati jogról úgy, hogy mindenkinek jó legyen

Egyre ádázabb viták folynak a kettős állampolgárságról, és az azzal járó szavazati jogról, pedig a felmerülő kérdések zömét észre sem veszik a vitázók, vagy nem értik. Most úgy néz ki - joggal - hogy a jelenlegi helyzetben mindenki veszíthet. A magyar választási rendszerben a kettős állampolgárok bevonása "rizikófaktor": nehezen ellenőrizhető, követhető a regisztráció, a voksok útja. Így a következő szavazásnál bármi megtörténhet, és nagyon úgy tűnik: a felelősség jelentős része az erdélyi magyarokat érinti majd. Nem volt még ennyire ádáz a magyar-magyar viszony, attól tartok. 

Alább összefoglalom azoknak az interjúknak, vitairatoknak egy kis részét, amelyekben ezekkel a kérdésekkel foglalkoztam. Azt remélem, hogy az összefoglaló révén körvonalazódik, hogyan lehetne a kettős állampolgárság intézményéről úgy gondolkodni közösen, hogy azon ne veszítsen, hanem nyerjen a magyar állampolgái- és nemzetközösség. (ezért írom így, mert nem minden magyar magyar állampolgár is).

1. Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy az állampolgárság intézménye a magyar és a nemzetközi jogrendben is számtalan tisztázatlan kérdést vet fel. Például: milyen illetékességi körök határozhatók meg a kettős állampolgárok esetében? Hogyan érinti az egyik országot a másik ország jogrendje, választási rendszere, ha ott kettős állampolgárok tömege él? Ki hol hogyan adózik, jut szociális támogatáshoz, fizet illetékeket stb. Tíz évvel a kettő állampolgársági népszavazás után is erre figyelmeztettem a Magyar állampolgárság, részvétem című írásomban, most négy évvel később is ugyanazokkal a dilemmákkal szembesülünk. Másfél évtized telt el, a magyar politika még mindig adós a válaszokkal, és újabb problémákat generál. Jó lenne ezt a tartozást rendezni

2. Bár a választási rendszer átláthatatlan, és visszaélésekre ad lehetőséget, az már négy éve is látszott, hogy Magyarország határain túl a kormány akkor sem tud mozgósítani, ha ebbe rengeteg pénzt öl. Ennek okairól írtam A kettős állampolgársági történet vége című szövegben

3. A tavalyi választás előtti hajrában annyi látszott: a magyar adminisztráció pánikban van, retteg a mozgósítástól, és nem javította ki a négy évvel ezelőtti hibáit. Vesztes pozícióban lép fel nyertesként: erről szól az Önfényezés és szervilizmus című riport Tusványosról

4. Bár a magyar kormány rengeteg pénzt fektet Erdélybe, és ennek ellenére mégsem bízik a mozgósításban az ellenzéknek nincs semmilyen üzenete, stratégiája az erdélyi választók megszólítását illetően. Pedig már a 2004-es népszavazással kapcsolatban is lenne a mai ellenzéknek, akkori kormánynak belátni, és korrigálni valója. Pogonyi Szabolcs kutatásai ezt igazolják, és erről beszélt a Kettős állampolgárság: értelem és érzelem című interjúban, a Marosvásárhelyi Rádióban

5. Ami most egyértelmű: az erdélyi, határon túli magyarok nem értik a magyarországi félelmek, kifogások zömét, és el sem jut hozzájuk ennek a jelentős része. Ez részben megint ellenzéki kommunikációs hiba. Erről volt meglehetősen heves vitánk Ceglédi Zoltánnal, ez a Mire szavazhatnak és mire nem az erdélyiek? című, szintén Marosvásárhelyi Rádiós interjúban hallgatható vissza

6. Ebben a kormány által szándékosan átláthatatlanul, rendezetlenül hagyott választási és közjogi rendszerben, és ebben az ellenzéki alternatívák, válaszok nélküli helyzetben a Magyarország határain kívül  élő magyarok a kollektív megbélyegzés áldozataivá válhatnak. Erről beszélgettünk Zolnay Jánossal az Ésszerűvé tenni az irracionális szavazati jogi vitát című interjúban

7. Miközben folyik a kollektív megbélyegzés, aközben sajnos, ezt sem kell megkerülni: az erdélyi magyarok tömeges korrumpálása is folyik, és ennek áldozatává válik nem csak a magyarországi politikai közösség, de az erdélyi is (mert kialakul az oligarcha rendszer, szétesik a demokratikus, kisebbségi politikai struktúra, és alárendelődik a korrumpáló magyar hatalomnak). Ennek a korrupciónak egy jó példája az erdélyi magyar sajtó korrumpálása, amelyről a HVG-ben írtam összefoglalót.

8. Az is tény, hogy a magyarországiak sem értik a határon túliak félelmeit, társadalmi helyzetét, és hogy ez az ismerethiány milyen visszafordíthatatlan következményekkel jár, a magyarországiakra nézve is, arról részletesen Balla D Károly számol be szintén a Marosvásárhelyi Rádióban

9. A hamisítás, rémhírterjesztés, ellenségképzés, propaganda pont úgy működik, mint a menekült kérdést illetően. Kőszeghy Elemér ezt tisztázza az ukrajnai nyugdíjasok valós számáról szóló interjújában, és erről ír Zolnay János is  A DK migránsai című vitairatában

Ekkora merítés elég is a szövegtengerből, hogy a legfontosabb problémákat megértsük. Mi a teendő? Címszavakban:

- a határon átnyúló korrupcióval szembeni ellenállás megszervezése (amit ma a magyar kormány, és a magyar ellenzék valamint a kisebbségi szervezetek mindegyike kivétel nélkül csinál: az nem nemzetpolitika, az nem kisebbségi érdekvédelem , hanem korrupció, amelyben a legnagyobb segítséget épp Magyarország határai nyújtják. Ezeken a sokat szidott határokon  keresztül úgy megy a pénzmosás, mint a patyolat).

- a rendszerváltás utáni magyar-magyar szolidaritás kialakítása, amely szembefordul a kormányzati és ellenzéki demagógiával, propagandával egyaránt, ellehetetleníti a választási csalást

- a tisztázatlan jogi viszonyok rendezése, az átlátható választási rendszer kikényszerítése. Ami azt jelenti, hogy a magyar politikai válság felszámolása nélkül, a határon túli kockázat sem fog csökkenni. Ugyanaz a lavina söpör el mindenkit, ami Budapestről indul, de Brassóig, sőt Bukarestig biztosan elér.